Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek című műve egy II. világháborús történetet dolgoz fel, de nem úgy, ahogy a legtöbb hasonló témájú könyv. Olvasása közben nem hadműveleteket láthatunk magunk előtt vagy éppen csatajeleneteket. Teljesen másik szemszögből, a menekülők szemszögéből ismerhetjük meg a II. Világháború borzalmait.

A könyvet egy Primo LEvi idézettel kezdi az író, ami szerintem teljes mértékben találó és idevágó.

"Nem mi, túlélők vagyunk az  igazi tanúk. Az igazi tanúk, akik tudják a kimondhatatlan igazságot, azok, akik a tengerbe fulladtak. A halottak. Az eltűntek."

A könyv végén az ajánló pedig a következőképpen szól:

"A II. világháború Kelet-Poroszországban a végéhez közeledik. Sok-sok ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit... Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét; és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak, és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak, de ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít se nemzetiségi hovatartozás, se kultúra, se rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek - felnőtteknek, gyerekeknek - ugyanazért kell harcolni: a túlélésért."

A történet úgy épül fel, hogy a fent is említett három személy, Joana, Emilia és Florian mesélik el azokat, amiket látnak, éreznek, mintha csak a gondolataikat hallanánk és látnánk magunk előtt. A három fiatal nézőpontja mellé pedig még egy negyedik személy, Alfred, a Wilhelm Gustloff hajó egyik munkása szemszögéből is láthatjuk, mi történik a menekülőkkel.

Ezzel az írásmóddal számomra sokkal könnyebb volt azonosulni az egyes személyekkel, megérteni a cselekedeteiket. Furcsa volt ugyan először, hogy volt olyan gondolat, ami 1, 1,5 oldalon keresztül tartott csupán és nem 10-15 oldalas fejezetek voltak, de nálam pont azt a hatást érték el vele, hogy tényleg éreztem, mintha ott lennék én is. Nem tud az ember hideg fejjel gondolkodni, sokáig koncentrálni, ha minden pillanatban rettegnie kell és az életéért küzdenie.

Nagyon ajánlom azoknak, akiket érdekel a II. világháborúból menekülni kényszerülők érzelmi világa, megpróbáltatásai, mert abszolút lehet belőle tanulni. Érthetővé válik, hogy azért esnek szerelembe az emberek pillanatok alatt, mert egyszerűen nem biztos a holnap, nem várhatnak a "legjobb partira" vagy a "legfessebb fiatalemberre". Ha valakit kedvelünk, azzal kell lenni.

Ha szeretnél még olvasni tőlem:

85 film, amit neked is meg kell nézned!

30 motiváló idézet

5 tipp az édes álmokért

Elérhetőségek:

E-mail: bettipuskas.blog@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/bettiszerint/

Instagram: https://www.instagram.com/puskas.bettina/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/pusbetaa/