Aki egy kicsit is ismer, tudja, jöhet minden, ami kutyás. Így vagyok ezzel a könyvek vonatkozásában is. Habár olyan könyvet még nem olvastam (eddig), aminek kifejezetten kutya a főszereplője, rengetegben voltak már benne és a legtöbbször a kedvenc kis mellékszereplőimmé váltak. Most viszont, teljes egészében egy kutya főszereplős könyvet olvastam, ami W. Bruce Cameron egyik műve, az Egy kutya hazatér.

A könyvnek a film adaptációját már láttam és mit ne mondjak, végig bőgtem az egészet. Hol azért, mert örültem, hol, mert sajnáltam Bellát, hol pedig boldog voltam, mert sikerült elérnie valamelyik kisebb-nagyobb célját. Ezek után nem volt kérdés, hogy szeretném a könyvet is elolvasni.

A történet összefoglalása

"Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig."

Hogyan hatott rám?

Mondanám, hogy még jobban szeretem a kutyákat, de igazából ennél jobban nem nagyon lehet már. Teljes mértékben át tudtam élni Bella kálváriáját, azt, hogy időközben csatlakozott másokhoz, segített, ahol tudott, mert tudta, hogy Lucas büszke lenne rá. Olvasás közben azt éreztem, hogy az író tényleg tudja, mit éreznek a kutyák, hogy gondolkodnak a világról, hogyan tanulnak, hogyan viszonyulnak az emberekhez. Felfedezni véltem azokat a gondolatokat, amik az én fejemben is megjelentek, amikor a kutyáimmal játszottam vagy éppen tanítani próbáltam őket.

Kedvenc jeleneteim

Ha még nem olvastad a könyvet, de szeretnéd, ugord át ezt a bekezdést!

A jelenet, ami a leginkább tetszett, Bella hazatérését követően érkezett el. A pillanat, amikor a veterán kórház előtt kint vannak a betegek, akiken Bella segített, velük szemben pedig a rendőrség és a sintér. Zokogva olvastam végig, ahogy a veteránok egytől-egyig kiállnak, hogy ahhoz, hogy Bellát elvigyék,

"előbb át kell jutniuk az Egyesült Államok haderejének negyedik gyalogos osztagán", "nyolcvankettedik légi osztag", "második tengerészeti osztag", "hatodik hajóhad, haditengerészet", "első gyalogság, hadsereg", "légvédelem".

Ahogy pedig ezeket a sorokat írom, megint folyik a könny a szememből, annyira megható a jelenet.

Ezen kívül a kedvenceim közé tartozott, amikor Bella Nagy Cicával utazik. Az, ahogy a kis kutyai tudatlanságával gondolkodik Nagy Cicáról. A számomra legszebb pillanat mégis az volt kettejük kapcsolatában, amikor Bellát körbeveszik a prérifarkasok és Nagy Cica megérkezik, hogy megmentse, ahogy az első ilyen esetben Bella próbálta.

"Aztán csak egy mozdulat elmosódó foltját láttam magam fölött, ahogy egy másik állat is becsatlakozott a harcba, épp a támadóim előtt landolva. A prérifarkasok döbbenten és rémülten vicsorogtak és ugattak, és elhátráltak a vad támadás elől. Elképedve bámultam, ahogy egy hatalmas macska, sokkal nagyobb, mint én, szinte vakító sebességgel a prérifarkasok után vetődik, és karmával hadonászik. (...) A macska könnyedén utánuk szökkent, csak egy pillanatra, mielőtt megfordult, és rám meredt. A farkamat csóváltam. Ismertem ezt az óriási macskát. Szaga megváltozott ugyan, de továbbra is tetőtől talpig Nagy Cica volt az."

Összegezve

Egyáltalán nem csalódtam a könyvben és ami a legjobb, nem érzem azt, hogy a könyv mérföldekkel jobb lenne, mint a film. Tény, hogy a könyv jobban tetszik, de azt kell, hogy mondjam, a film egy elég jól sikerült adaptáció. Először nem volt tervben, hogy megveszem a könyvet, csak elolvasni akartam, de egyszerűen nem bírtam ki. Annyira magával ragadott, hogy a polcomon kellett tudnom, hogy elolvashassam legközelebb is. Ugyanis ez az a könyv, amit biztosan nem először vettem a kezembe!

Ti olvastátok már a könyvet vagy esetleg W. Bruce Cameron másik írását? Nekem tervben van az összes művének beszerzése/elolvasása, annyira magával ragadott az írásmódja, a története.

Ti milyen kutyás könyvet javasolnátok még? Írjátok meg kommentben, hogy az elkövetkezendő időszakban is legyen mit olvasnom! :)

Ha szeretnél még olvasni tőlem:

Egy világháborús könyv kicsit másként

85 film, amit neked is meg kell nézned

#12hónap12könyv kihívás

Elérhetőségek:

E-mail: bettipuskas.blog@gmail.com

Facebook: https://www.facebook.com/bettiszerint/

Instagram: https://www.instagram.com/puskas.bettina/

Pinterest: https://hu.pinterest.com/pusbetaa/

Moly: https://moly.hu/tagok/puskas_bettina

Tartalom:

A történet rövid leírása: https://moly.hu/konyvek/w-bruce-cameron-egy-kutya-hazater

Képek: Saját, felhasználása engedélyhez kötött